Hogyan legyek önmagam

A mai világban nem a legkönnyebb önmagunkat adni. Vannak elvárások, normák, amikbe ha az ember nem passzol, nos, fogalmazzunk úgy, nem a legkellemesebb a társadalmi lét.
A társas létre pedig szükségünk van, nem csak fizikailag (nem tudsz egymagad áramot termelni, az élelmedet előállítani, házat építeni, meleget csinálni, csatornázni…stb. és akkor az internetet már meg sem említem), hanem lelkileg is szükségünk van a másikra.

Tudtad, hogy az ősi időkben, ha valaki súlyos vétséget követett el, a legnagyobb büntetés, amivel sújtották az az volt, hogy kitiltották a közösségükből, elüldözték?
Azt tartották (és milyen bölcsen), hogy ha kivetik magukból, nem fogadják el, nem beszélhet hozzájuk, nem lehet velük, nem élhet velük…stb., azzal a legnagyobb büntetést szabják az emberre. A megbüntetett ember léte onnantól kezdve sivár, gyötrelmekkel telivé vált. Ez volt az a büntetés, mely elég elrettentő volt ahhoz, hogy a rendet fenn tudják tartani.

Ez érzelmi szinten (ha a büntető rendszerünk épp így nem is alkalmazza) azóta is jelen van, gondolj csak vissza az iskolai éveidre vagy a munkahelyedre; bevésődött minden sejtünkbe a tudás: ahhoz, hogy ne üldözzenek el, meg kell felelni.

Elfogadásra mindannyiunknak szüksége van, így, ha nem is tudatosan, de legtöbbször azt választjuk, hogy megfelelünk az elvárásoknak:

Ha azt mondom, tetszik, ami valójában nem is, de ezért cserébe kedves vagy velem, akkor naná, hogy azt fogom mondani, hogy tetszik, és mivel én egy őszinte ember vagyok, őszintén elkezdem érezni, hogy tetszik is, fenének kell az ön-meghasonulás.  És ezzel már el is indult a rejtett önhasonulás, és önmagad lényének, valódi érzéseinek elnyomása. Ez nem egy nagy dolog, viszont amit cserébe kapsz, na az nagy dolog, azért megéri ez a pici áldozat. Természetesen ez az alku még belefér, nem az egész énemet nyomtam el, csak erre az egy dologra vonatkozó érzéseimet; és milyen könnyen ment? Milyen jó utána, hiszen mostmár a másik kedves velem, esetleg még szeret is. Valószínű, ha máskor is így viselkedek, akkor megint kedves lesz, nekem megint jó lesz. Naná, hogy így fogok cselekedni.

Érted? Ennyire „egyszerű” az egész. Ennyire ártatlanul indul. Olyankor még ártatlanabbul, amikor csak én akarok kedves lenni a másikkal, azaz nem megbántani az érzéseit, egy aprócska, kegyes hazugsággal.

Mi történik mind a két esetben? Létrejön egy igény, ami felülír egy másikat. Az igény, hogy kedvesek legyünk, felülírja a korábbit, hogy a valódi érzéseinket kifejezzük, miközben, a valódi énünk is kedves (ne legyenek kétségeid, biztosan az; minden emberben ott lapul, csak van, akinél picit mélyebben, mint másoknál). De ennyire ne szaladjunk előre.

Első lépés, hogy felismerjük: az, amit mondtunk, vagy tettünk, nem a legbensőbb énünket tükrözi.

Rettentően félelmetes még csak belegondolni is, hogy minden helyzetben aszerint cselekedjünk, amit a legbensőbb énünk diktál (amit a szívünk diktál, ahogy szokták mondani), mert rettegünk, kit bántunk meg, kit veszítünk el miatta, ki bánt meg miatta, ki közösít ki miatta.

Pedig, ez az egyetlen út, mely el tud vezetni önmagadhoz.

Ne érts félre, ha valami nem tetszik, nem kell leordítani a másik fejét, a tettlegességig pedig abszolút ne juss el!

Rengeteg féle technika van, mellyel úgy tudod kifejezni magad, hogy a másikat sem rombolod le. Javaslom az asszertív kommunikációban való elmélyedést (Gill Hasson Sue Hadfield: Asszertivitás), az egy csodálatos „találmány”. Őszinte, mégis korrekt kommunikációt enged, mellyel társadalmi szinten is együtt lehet működni és közösen haladni előre, miközben kifejezed önmagad.

Bátran vállald föl a véleményedet.

Pl. Egy igaz barát az őszinteségedet sokkal nagyobbra becsüli, mintsem, hogy mindig helyeselj neki.

Amint elkezdesz hinni önmagadban, vagy legalábbis feltételezni, hogy értékes vagy ott mélyen, legbelül, akkor elkezdődhet a szárnyak kibontogatása, elindulhat az őszinte önkifejezés (is).

Mindannyian, valóban mindannyian, kivétel nélkül értékesek vagyunk. Ebbe TE is beletartozol! ❤️🧡💛💚💙💜

Különbözőek vagyunk, így az, amiben az egyik kimagasló értéket képvisel, abban esetleg a másik még nem. Mindannyiunknak megvannak a maga erősségei, érdeklődési körei, céljai, feladatai, amik csak a miénk, a másik „csomagja” más. Épp emiatt az összehasonlítás csak fájdalmat és kellemetlen érzéseket tud generálni. Maradjunk meg a motiváció szintjén. 😉

Tudnod kell, hogy az, hogy mi a te „csomagod”, arra te tudsz rájönni (gyere és közösen feltérképezzük életfeladatodat), azt más csomagját utánozva nem fogod megtudni.

Egyedi vagy, ahogy mindenki más is, ez a különlegesen csodálatos és ez a nehézség is az egészben.

Amikor befelé figyelsz, önmagadat kezded el érezni, és lassan elindulsz önmagad felfedezőútjára, ahol mindig egyre mélyebbre tudsz menni és egyre több mindent tudsz felfedezni önmagadból. Rájössz, micsoda ragyogó én lakik odabent. 😊

Az egyik ok, ami miatt létrehoztam a Fejlődésterápiát az az, hogy imádom látni, ahogy valaki a szemeim előtt, a segítségemmel kezdi el kibontani a szárnyait, kezdi felfedezni, észrevenni majd nem csak elhinni, hanem pontosan tudni, milyen csodálatos is ő.

Az ő lelke, gondolatai, tettei, lehetőségei és céljai. Ahogy megteszi az első lépéseket önmaga felé, majd pedig kivirágzik, mint egy gyönyörűszép virág tavasszal.

Minden egyes ember, aki elkezd „virágozni”, elkezd egy magasabb szinten rezegni, mellyel a Földünk totális rezgésének emeléséhez járul hozzá, hiszen, egy naaaagy család vagyunk. Ha az egyik jobban van, mindenki jobban van.

Nehéznek tűnik, és előfordul, hogy az is, időközbeni visszaesésekkel, ahogy a hétköznapok visszarántanak, de amint sikerül szintet lépni, jön a minőségi változás az életedben és feltartóztathatatlanul előtör belőled a valódi, csodálatos lényed, egyensúlyba kerülsz.

Kérlek, tedd meg magadért, tedd meg mindannyiunkért!

A bejelentkezéshez kattints a Bejelentkezésre gombra vagy egyszerűen csak hívj föl ezen a számon: +36 30/893-3508, Kovács Nóri
Ha épp nem tudom felvenni, amint tudlak, visszahívlak Téged. 

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük