A felszabadulás törvénye

Ezt a törvényt megérteni talán a körforgás oldaláról megközelítve lehet a legjobban: azt a kérdéskört járja végig, miért kell a léleknek folyamatosan leszületnie és itt, testben, szellemmel végig járnia az utakat ahelyett, hogy maradna lélekként, tiszta energia formájában.

És ha már leszülettünk, létrejött a test + szellem + lélek együttes, amiben folyamatosan létezünk, miért vágyunk olyannyira megtapasztalni a tiszta energiakénti létezést?

Nappal, mikor ébren és éberen vagyunk, ebben a világban ténykedünk, cselekszünk, gondolkodunk, érzünk, fejlődünk, haladunk, viszont éjszaka, mikor átadjuk magunkat az álmok világának, átkerülhetünk a másik oldalra, a láthatatlan világba, ahol kinyílnak a kapuk, megértjük mi miért és hogyan történik és mindent, ami csak a lelket foglalkoztatja.

Ugyanezt az állapotot érjük el meditatív állapotban is, kiszakadunk a fizikai világból és belecsöppenünk egy sokkal mélyebb, egészen más perspektívából szemlélődő világba, mely miközben egy és ugyanaz, egészen más is.

Miért van szükség erre a kettősségre folyamatosan? Miért tapasztaljuk meg, még ha nem is emlékszünk rá, nap mint nap mind a két világot?

A lélek fejlődni akar. Szeretné a maga elé kitűzött célt (életfeladatot) elérni azáltal, hogy minél többet tapasztal. Azonban, „pusztán” energiaként ez a megtapasztalás csak halvány másolata, árnyéka annak, amit itt a földön, testtel és elmével (szellemmel) meg tud tapasztalni.

A valóságosságot a test és az elme biztosítja a lélek számára, attól lesz erős, intenzív, valóságos és ami nélkülözhetetlen, fejlődést generáló az élmény. A testi érzékelés, az érzékszerveink olyan mély impulzusokat biztosítanak, melyet a lélek nélküle képtelen lenne megtapasztalni, viszont fejlődni akar.

A fejlődés nélkül mit sem ér a lét, így a lélek jön és jön, újabb és újabb „ruhába” öltözik, egyesül, megpróbálja megteremteni a testtel és a szellemmel közösen az egyensúlyt és magába szívni mindazt a tapasztalatot, ami csak érkezik, illetve amit csak létre tud hozni.

Ahhoz, hogy a célt még véletlenül se tévessze szem elől, szükséges, hogy időről időre vissza-vissza térjen önmaga valójába, megpihenjen, feltöltődjön az álmainkon, a meditációkon keresztül.

Bármilyen csodálatos élmény is az álmodás és a meditáció, az sem élet, ha kizárólag abból állnak mindennapjaink, sőt, valójában lehetetlen, ahogy lehetetlen alvás nélkül sokáig élni. Itt is az egyensúly az, amire törekszik. Minden egyszerre és különállóan, egységben.

Az időnek rendkívüli szerepe van a folyamatban, hiszen az idő adja azt az esszenciát, ami hajt bennünket. Az idő adja az izgalmat az egészbe. Ha nem éreznénk az idő múlását, nem létezne számunkra múlt és jövő, nem lenne min aggódnunk, nem félnénk, nem izgulnánk, és bizony nem lenne, ami a haladást kisajtolná belőlünk. A most fogalma is megszűnne létezni, hiszen idő nélkül az is értelmezhetetlen.

Az idő a mi felhajtó erőnk, ami folyamatos cselekvésre, fejlődésre késztet minket (a belső fejlődésre vágyó motiváció mellett). Az idő nyomása az, ami alól nincs kibúvó, nincs menekülés, nincs alku, halad, és mást nem tehetünk, mint hogy vele együtt haladunk mi is.

Lényeges kérdés, és ami az örök feszültséget is okozza egyben, hogy az idő alatt mit és hogyan sikerül végrehajtanunk.

Mindezek fényében mi a felszabadulás?
A felszabadulás a folyamat eredménye, mely magába foglalja a megvilágosodást, a megérkezést és a határtalan békét.

Annak a biztos tudata, hogy a létezésed pontosan úgy halad, ahogy haladnia kell, a kihívásokkal, az örömökkel együtt, az örök körforgásban, ahogy a nappalt az éj követi, úgy a megtapasztalások is sorban követik egymást és mindegyik egy-egy újabb tapasztalatot hoz el számodra. 

Annak a megértése, de mindenekelőtt megérzése, miért történik az, ami, és ez milyen fejlődési lehetőséget hoz el számodra. Mi az, amit tanulhatsz belőle, mi az az ösvény, mit megmutat az utadon.

Abban ne legyenek kétségeid, hogy bármi is van, az utadon haladsz, csak előfordulhat, hogy az utad egy zordabb, sötétebb, borúsabb út, vagy pedig egy napfényes, könnyeden bejárható és belátható út. A harmóniához vezető úton te teremted meg magad számára az utad körülményeit, „csak” az út adott (illetve általad választott).

A leszületés majd halál körforgása alatti tapasztalások és megélések azok, amik felszabadíthatnak és megadhatják a léleknek azt a tudást és tapasztalatot, ami által körútja végére ér.
(Lévén a lélek számára nincs idő, így a végére ér megfogalmazás sántít, de mivel mi a gömböt alkotó egyes vonalak vagyunk csupán most, így ennek emberi nyelven való megfogalmazása korlátokkal teli.)

A felszabadulás törvénye megmutatja, hogy a körforgás szükséges és hasznos. Fontos megérteni, hogy nincs az egyik a másik nélkül. Ha bármelyik is háttérbe szorul, csak a saját utadat nehezíted.

A fizikai világunk ezerszínű és ezerrétű megélése épp olyan lényeges, mint lelkünk létezése a láthatatlan világban. A kettő egymás nélkül semmit sem ér; nem hozhatja el a valódi felszabadulást, azaz nem érhetjük el a tökéletes harmónia állapotát, ha csak az egyikre koncentrálunk.

Valójában, ha belegondolsz, avagy hagyod, hogy a tiszta lényed érzései előbukkanjanak, rájössz, hogy mindaz, ami vagy, és amivé válsz egyszerre, az egy csoda. Tele van energiával, szépséggel, érzékeléssel, varázslattal. A TE varázsoddal.

Mindannyian, a magunk egyéni céljai felé haladva, érzékelésünk csúcsán vagyunk és minden egyes előrelépéssel közelebb kerülünk önmagunkhoz, azaz mindannyiunkhoz. A gömb általunk (is) válik teljessé.

Legyél hálás mindazért, ami és aki vagy, hiszen mindez hozzásegít téged ahhoz, hogy elérhesd a tökéletes harmónia állapotát, megérkezz!

Az Univerzum törvényei: Az ok-okozati törvényről szóló bejegyzésemet itt tudod elolvasni: https://fejlodesterapia.hu/az-univerzum-torvenyei-az-ok-okozat-torvenye/

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük